Képesmûvészet 2.
Lovász Andrea
2008 április
 
...Vincent Cuvellier és Charles Dutertre közös munkája, az Amikor életemben először megszülettem egy fényképalbum – fényképek nélkül. Pillanatfelvételek mégis egy kislány életéből, megszületésétől egészen anyává válásáig: az egész oldalt betöltő, mindig szigorúan egyforma méretű képek, és velük szemben a magyarázó szöveg. A(z élet) történet hétköznapi, nincsen benne semmi tragikus, semmi felkavaró vagy különleges: megszületik, megfürdetik, tükörbe néz, imádkozik, meghal a nagypapája, megtanul biciklizni, jegyet lyukasztani a buszon, focizik, szerelmes lesz, majd csalódott, megismerkedik egy fiúval, kisbabát vár – és megszületik a kislánya. Mindez egyes szám első személyben, a krónikások tárgyilagos, pontos, részleteket is rögzítő megfogalmazásában olvasható. A ritmust, a poeticitást a minden egyes képaláírást felvezető „Amikor életemben először” („ó, de szeretem ezt az életemben előszört!”) mellékmondat adja, ennek köszönhető, hogy az egyes mozzanatokat nem érezzük egymástól távolinak, nem szekvenciákat, hanem folyamatot látunk. Ugyanakkor ezek a kezdetek a maga tárgyilagosságukban érdektelen eseményeket mind-mind különleges státusszal ruházzák fel: itt minden pici lépés és gesztus kitüntetetté, borzasztóan fontossá válik, hiszen ha nem is egyetlen, de első. Közben nyomon követhetjük a kislány fejlődését, nemcsak fizikai, hanem érzelmi, szellemi tekintetben is. Az újszülött első észlelésein túl, annak első emlékeiről is olvashatunk („milyen jó volt, amikor még halacska voltam”), aztán jön egy hercegnős korszak, egy focizós-verekedős, a kamaszkor („amikor életemben először vettem föl melltartót”) és a nagy szerelem (ekkor, egyetlen egyszer változik az egyes szám egyes személyű elbeszélés többes számba: „amikor életünkben először nevet kerestünk neked”). Mindeközben megtanul trombitálni – a zenéhez fűződő kapcsolatának alakulása életének fontos állomásait jelentik: „Amikor életemben először hallgattam zenét, ez nem először volt.”; „trombitába fújtam, az nem is trombita volt”; „játszottam közönség előtt trombitán, apu fülei nem hittek a szemüknek, anyu pedig összecsapta a lábait a csodálkozástól”; „játszottam neked trombitán, te odabenn verted a ritmust a lábaddal”. A zene felbukkanásához hasonlóan a tenger és a repülés motívuma is periodikusan ismétlődik, alakul, változik a szövegben, a szabadság, szomorúság, születés metaforikus jelentésmezejében. A szöveg néhol lírai, néhol metafizikusan bölcs, néhol kissé szentimentális, de mindig finom és érzékeny, úgy beszél mindenről, hogy nem mond ki mindent, megőrzi a titkokat („Amikor életemben először pillantottam meg, égszínkék ing volt rajta és ragyogott a szeme.” és „Amikor életemben először levettem róla égszínkék ingét, a szeme még jobban ragyogott.” – ennyi az egymásra találás története). Az írottak szerint mindeneképpen felnőtt olvasókat gondolnánk célközönségnek, hiszen a kimaradt, nem dokumentált mozzanatok rekonstruálása feltételez egy fajta élettapasztalatot, világismeretet – és a napló legutolsó bejegyzéséből az is kiderül, hogy a beszélő mindezt a már megszületett kislányának mondja, mutatja, magyarázza („Amikor életemben először megszülettél, én másodszor is megszülettem, kicsim.”). A szöveg nagy része mégis egy gyerek gondolatait, érzéseit örökíti meg, a képek, bejegyzések háromnegyed részben a gyerek- és kamaszkor eseményeit rögzítik – és ezek esetenkénti líraiságuk és mélységük mellett is tele vannak humorral és rácsodálkozással. Sikerül neki lepisilni, meg bébiétellel teljesen bezöldíteni az apukáját, magyarázó beszélgetésbe keveredik egy áruházi füstölt csülökkel, első ebédjéhez csokis kozmát készít desszertnek – és közben folyamatosan használja a koincidenciákkal, félrehallásokkal működtetett gyereknyelvet, szlenget, szólásokat (külön köszönet a falra borsós meg a tök sirályos szövegért a fordítónak).

A szöveggel párhuzamosan pedig naiv stílusban, sötét pasztellszínekkel rajzolva ugyanaz az élet látható. Természetesen kicsit másképpen. Akárcsak a képaláírások nyelve, letisztult és egyszerű minden: erős kontúrokkal, foltokból jelzett világ ez, ahol az apró részleteknek van a legnagyobb jelentőségük: egy könnycseppnek, ez összegubancolódott telefonzsinórnak, egy ragtapasznak, szív alakban tekeredő cipőfűzőnek. Az első és utolsó kép között megtörténik egy fél élet, de a kép majdnem változatlan: egy kórházi ágy, anyuka a kisbabával; az utolsó képen csak a hajszín változik, és a pici szépségpötty nem a kisbaba, hanem az anya arcán látható – no meg a háttérben közben megsokasodtak a panelházak, szinte elzárva a kilátást. Szöveg és kép magyarázó viszonya végig változik a szövegben, de a leggyakoribb, hogy a kép továbbmondja, továbbgondolja az írottakat. A kép néhol plusz információt közöl (pl. innen tudjuk meg a szereplők neveit is, vagy azt, hogy először repülni egy láthatóan unalmas iskolai feladat elől lehet) vagy humorral oldja a(z érzelmileg) nehezebb szövegrészeket (ahol a szövegben apu könnyei potyognak, ott a képen egy könnyesőben maga fölé esernyőt tartó mosolygó újszülött látható – olyan korán, hogy apa még kórházi védőruhában van). Néhol „csak” szürreális képpé szó szerint lefordítódik az adott szövegrész (lásd pl. a sonkás tésztából kikukucskáló fiúfejeket, vagy az önmagával, saját klónjaival focizó főszereplőt) vagy a képnek köszönhetően egy lehetséges metaforikus értelmezés felé tolódnak az olvasottak. A legszebb összhangzás a következő (borítón is található) kép-szöveg: a kitárt karokkal víz fölött repülő kislány árnyéka gólyát formáz a folyón, s hozzá így szól a beírás: „Amikor életemben először láttam a folyónál gólyát, eldöntöttem, az lesz a jelem. Repülő gólya, világ csavargója.”
 
 
 
[VISSZA]
 
  
 
 
 
 
A siker több mindent is jelenthet
Ágoston Alexandrával, a Vivandra Kiadó tulajdonosával
Nagy Boldizsár beszélgetett 
- Hogyan alakult a kiadó? Milyen célkitűzésekkel, profillal?
Az az igazság, hogy mi semmi ilyesmit nem terveztünk meg magunknak. Nem akartunk különösebb programot sem végig vinni, váratlanul, szinte véletlenül jött az ötlet a kiadó létrehozására. Kétszemélyes családi vállalkozásként működünk, a kiadó mellett mindkettőnknek komoly hivatása van. Úgy kezdődött, hogy három éve Stockholmban meglátogattuk egy barátunkat, és megláttuk náluk a polcon az eredeti Kaki könyvet és a Halál könyvet. A Hajkönyv is tetszett, ez volt Pernilla Stalfelt első könyve. Én egyébként nagyon sokáig nem értettem, hogy miért éppen haj, mit lehet és főként miért kell erről ennyit írni, aztán akkor értettem meg, mikor kiderült, hogy a gyerekem úgy tud csak minden este elaludni, hogy az én hajamat keresi, fogja. Lehet hogy a haj valami különös misztérium... Idővel ki szeretnénk adni majd ezt a könyvet is. De visszatérve a kérdésedre: a Vivandra kiadó úgy alakult, hogy megtetszettek ezek a gyerekkönyvek és mivel volt egy kis megtakarított pénzünk, eldöntöttük, hogy kiadjuk őket kétezer példányban. Semmi további cél nem lebegett a szemünk előtt. [csodaceruza.hu/]
 
[VISSZA]
  
 
 
 
Házitanító - Pernilla Stalfelt gyerekkönyvei
- kovácsy -
XIX. évf. 51-52. szám, 2007-12-20
kultúra - kritika
Aki szerelem, halál, erőszak, sőt szarás ügyében mindent tud, és hebegés-habogás nélkül képes mindezt megosztani egy gyerekkel, nos, még az ilyen ember is tanulhat valamit Pernilla Stalfelt könyveiből. Ha mást nem, a szerelmi bájital definitív receptjét, amely maroknyi holdfény és 1 db hangya mellett pár csepp denevérvért - ennek híján szójaszószt - is tartalmaz. A svéd múzeumpedagógus "nehéz" témákat taglaló könyvei rengeteg színes, vicces illusztrációjukkal az olvasni még nem tudó gyerekek számára is szórakoztatóak lehetnek, de valószínűleg a kamaszkorig haladva egyre élvezetesebbek a maguk finom, ugyanakkor néha teljesen önfeledt és gyermeki humorával. A felnőtteknek meg végképp tanulságos: visszahozza az élet nehéz vagy nehezen kezelhető dolgaival kapcsolatban azt a közvetlen viszonyt, amit elfed, eltompít az évek lelki érzékenységet koptató hordaléka. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz még a mai felszabadult világban is testi dolgainkról vagy mondjuk a halálról, szeretteink halálának a lelki feldolgozásáról, a sajátunkkal kapcsolatos rejtett félelmeinkről beszélni! ...[mancs.hu]
[VISSZA]
Előző1Következő
ADATVÉDELEM VÁSÁRLÁSI FELTÉTELEK KAPCSOLAT LINKEK
Copyright © 2010 - Vivandra - All rights reserved.